Szemhunyás
Gondolni, hogy helyén van,
helytelen volt, hiába,
hinni, hogy hûlt helyén majd
fölmelegszik hiánya,
hogy ami volt, fölenged,
hullik rá másik õsz is,
mi majd utadra enged,
útban levõt - meg õt is,
alacsony, kába napba
nézve most már ki merhet
hinni, míg szembesütve
szembesít és diderget,
valahogy kínos is most,
nem kellett volna mégsem,
mi minden hülyeséget
mondtál a Dérynében,
küzdött vitézül õ is,
boldogabbat ki látott
vitéz, küzdõ szemednél,
ha véle szembeszállott,
elég egy szemhunyás is
meglátni, most is ott áll -
hátulról lépni hozzá.
Ne lássa, hogy futottál.
/ Tóth Krisztina /
