ÉVSZAKOLÓDUNK
Sárgulunk, mint az õsz,
zizegve téllé leszünk,
fehéren elfekve hallgatunk,
akár a hó.
Aztán valamitõl tavasz lesz,
kinyílnak bennünk a szinek,
kedvek áramlanak,
mint a vérerek.
Megforrósulunk, mint a nyár,
levetett ruhánkon táncot
járva hirdetjük meztelen magunk;
élünk, óvatlan kitárulunk.
/ HS /
Sárgulunk, mint az õsz,
zizegve téllé leszünk,
fehéren elfekve hallgatunk,
akár a hó.
Aztán valamitõl tavasz lesz,
kinyílnak bennünk a szinek,
kedvek áramlanak,
mint a vérerek.
Megforrósulunk, mint a nyár,
levetett ruhánkon táncot
járva hirdetjük meztelen magunk;
élünk, óvatlan kitárulunk.
/ HS /