" Már régóta szeretlek. Még nem ismertelek, de már akkor is szerettelek. Léteztél a sejtjeimben és üzentél nekem, üzentél, hogy merre keresselek, üzentél nekem, amikor hegytetõn állva a szél üvöltését hallgattam. A te szavadat
hallottam apró ízeltlábúak neszezésében, amikor
behunyt szemmel feküdtem a fûben és vártalak.
Nem tudtam, hogy létezel, csak azt tudtam, hogy
szeretni akarlak, azt tudtam, hogy kereslek, hogy várlak
anélkül, hogy biztosan tudnám, megérkezel.
Már tudom, hogy te is vártál rám, vártál,
anélkül, hogy tudtad volna, megérkezem.
Talán csendben hallgattad te is a fû növését, csodáltad
zöldjét, és fájt neked is a csend.
Megéreztem a fájdalmadat
s te megérezted az enyémet.
Megéreztük egymás csendjét.
A vágy csendjét."
