Utánunk
Írta: gyémánt
Barátkoztam ma
egy rég ismert, nyugalmas tájjal,
hol fehér kövek, fekete gyászban
viselnek betûket,
s a gesztenyés úton
hidegvérrel
játszadoztam el
egy furcsa gondolattal,
/mi is ez az élet/
Mert még
az ég kékje az enyém,
benne a nap
ékes sugarai felém száguldanak,
az enyém a sóhaj,
ha kicsi, ha nagy, s az érzés
velem él,
hogy tudhatom, hogy vagy.
De a holnap,
hol a fagytalan tél után
mered kõvé
minden csepp gondolat,
a vázában majd
fehér margaréta-csokor,
s a sírkövön
egy felirat mi marad.
Írta: gyémánt
Barátkoztam ma
egy rég ismert, nyugalmas tájjal,
hol fehér kövek, fekete gyászban
viselnek betûket,
s a gesztenyés úton
hidegvérrel
játszadoztam el
egy furcsa gondolattal,
/mi is ez az élet/
Mert még
az ég kékje az enyém,
benne a nap
ékes sugarai felém száguldanak,
az enyém a sóhaj,
ha kicsi, ha nagy, s az érzés
velem él,
hogy tudhatom, hogy vagy.
De a holnap,
hol a fagytalan tél után
mered kõvé
minden csepp gondolat,
a vázában majd
fehér margaréta-csokor,
s a sírkövön
egy felirat mi marad.
