Ködös esték
Írta: gyémánt
A hajnal mindig úgy jön,
hogy benne vagy,
s ömlik a fény,
mint szép álmokban
az árva képzelet
Nem téphet el a szél,
felém nyújthatod két kezed
Halvány holdfényként
körém fonhatod
Óhajod szerint
vágyakkal telten
aranyló két karod
A nappal simogat
Benne találom
megvetett lombod,
ringató árnyadat
Dallamtól dobbanó szíved
gyöngyökkel díszített
várkapuján belül
az örök-hit
létének ifjú fája sarjad
Mert a hajnal mindig úgy jön,
hogy benne vagy
Ömlik a fény, mint
szép álmokban az árva képzelet
Csak a borongós,
ködös estéktõl tartok,
tündöklõ csillagom
-/el ne veszítselek/-