KEZDENI KÉNE VALAMIT
Nem emlékszem az idei nyárra.
Tolakszik az õsz, pedig fû kéne még,
zöldellés, fára lomb,
friss, mint az ébredés,
és kezdeni valamit az életemmel.
Azt kéne. Megbújni lágyan,
csókolva lenni csendek szép ölén,
onnan élni az életet,
kiadni hangot, amíg lehet,
aztán összeaszni észrevétlen,
mint a sóhaj. Mint ez a vers.
Nem jó semmire, csak összegyûlik,
megbõrösödnek a tetején a szavak.
/ HS /
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
