Szeptember
Ötkor ébredtem:
Még az elõtt, hogy a hajnal
Belefénylene szemembe.
Napról napra késik a reggel.
Mikor felkelek, még alszik a táj,
(csak délidõben eszmél a nyár)
És süket a csend...
A madarak,
E nemrég még jókedvû,
Zajos csapat,
Most felborzolt tollal,
Némán gubbasztanak.
Már nem lehet meztelen testtel
Átsétálni, kávéval kezemben
A hálószobából a reggelekbe:
Fázósak a hajnalok.
Megborzongok,
Libabõrös vagyok.
Lehangoló egy idõ,
Ez a nyárelûzõ
Koraõsz.
A kandalló,
Kormos szemével rám kacsint;
De hát még zöldek a fák!
És különben is
Délben még él a nyár,
És akár
Vad meleg lehet.
Csak a hajnal...,
Meg az est...
Éjszakára,
Csukott ablakokkal kizárom,
A kellemetlenkedõ,
Nyirkosra hûlõ levegõt
És az õszirózsák
Nehéz, ravatal illatát.
Magányos gesztenye koppan a palán...
A kirakatok fél áron kínálják
A nyár maradékát.
/ Fehér Miklós /
