legszebbek a hallgató szavak
az elpattanó csendbimbók nyelvemen
a titkok lassú születése
a fényektõl párás reggelen
és az is szép
ahogy forrón lezúdul a dél
árnyék harangozik
nyomában fölhasad a csend
s a délutánidõ apró kis szavakat ejt
szíveink mögé
aztán lágyan ruhát bont az est
és a meztelen égen szép a hold is
ahogy kezünk kereken símogat
valami megnevezhetetlen torokszorító hangokat
egymás testérõl át meg át
legszebben szólítva a csöndekbe rejtett éjszakát
/ HS /
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
