Te nagyon messze vagy, és én mégis azt hiszem, tudok mindent rólad. Hogy mi az, amit tudok? Amit feltételezek, hogy ezt a lépést másképp nem, csak így léphetted. Mint a sakkjátékos, aki a saját logikája szerint várja partnerétõl a lépést,én rólad csak a saját fejemmel tudok gondolkodni, hogy azt teszed, amit én tennék, ha a helyedben lennék. Ha ott lennék ahol Te vagy, ha azt érezném, amit Te érzel, ha azt gondolnám, amit Te gondolsz, ha én lennék a Te. Amikor én úgy írok neked, mint ki ismeri a lépéseidet, a gondolataidat, akkor a saját képzelt lépésemet írom, ha valamirõl azt gondolom neked fáj valami, az, az, ami nekem fájna, ha azt hiszem, örülsz valaminek, az, az, aminek én is örülnék. Csak Te tudhatod, hol vagyok az igazságtól, csak Te tudhatod, hogy egy-e az érzésünk, hogy egy-e a gondolatunk, hogy egyek vagyunk-e.
