Ma nem vártalak
Olyan messze vagy tõlem,
hogy kifelé fordított tenyérrel
simítlak minden megálmodott reggel.
Bársony-érintéstõl kérges tenyér
ökölbe bújva szégyenül.
Nem én vagyok, soha nem voltam...
rejtõzök kiszáradt bokorban,
és nem Te vagy, csak a szél.
Ma nem vártalak.
Ültem a parton szétesve, és
mint a kavicsokat dobáltam
a vízbe apránként önmagam.
A kõ azonnal elmerül,
jó lenne tudni az ember
elõtte hányszor csobban?
/ Bertalan Gyula /
