" Védtelen vadként ejt rabbá
Egy hang, s egy sóhaj csendesen,
Nesztelen vágy seper végig
Meztelen ringó testemen.
Éget, kínoz, fáj az érzés,
Mégis láng lobban szememben,
Ha végre egymásra talál
Lüktetõ testünk hirtelen.
Halk lélegzetünk messze száll
A gyorsan múló éjjelen,
De testem még ringatózik
Forrón felhevült testeden."
