Hatházi Áron: Remény
amikor már elsiratni nem dicsõség amikor már hinni
benned hitetlenség amikor már könnytelen szemed
olyan száraz mint a tapló és kigyullad mint rõzse
a szótlanságod amikor már nem remélem
halk lépteid még felém tarthatnak
megszólaltál és nem vagyok
boldog nem merem hinni
még hogy itt maradsz
félek ne menj el
többé maradj
ha nem is
nekem
azért
néha
meg
szó
lít
ha
ss
a
l
a
k
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
