Hány fajta vége lehet egy történetnek? Megismersz, megszeretsz, megbízol valakiben, átnyújtod neki a szivárványt a szívedbõl, hogy aztán fekete-fehéren visszakapd. Életedbe azok az emberek visznek színeket, akiknek ecsetet adsz a kezébe. Néhányan kis ecsettel „dolgoznak”, mások hatalmas képeket festenek lelked vásznára. De ha nem vigyázol, egy pillanat alatt eltûnnek belõle a színek. Akkor ott állsz és próbálod megérteni, hogy miért homályos minden, miért veszett el a fény. De nem tudom. Csak azt tudom, hogy ott, ahol tiszta színek voltak, most csak zajos kriksz-krakszokat látok.

" Aki azt hiszi, hogy boldogul a többiek nélkül, téved,de az, aki azt hiszi, hogy a többiek nem tudnak boldogulni nélküle, még jobban téved. Ne tartsd fontosnak, hogy FONTOSNAK tartsanak, egyszerûen csak szeress, és fontos leszel."

(Simon András)