A gyűlöletről...
Olyan gyorsan válik
A szeretet gyűlöletté,
Mint a farönk, melyet
A fűrész vágott ketté.
Idegen emberek, valóak
Váltják egymást sorra,
Életük, ágyról ágyra járva
Pereg, akár a homokóra.
Árnyékként érint meg a halál s
Rád mosolyog kedvesen,
Hiú szemében ott él
S szól : elveszem az életed.
Ilyen teremtmény ő
A szívtelen szívhang,
Ám ha zajt hall
Lelkében nem marad visszhang.
/ Menelmir /
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
