Akarom...nem akarom
Akarom,
hogy átgázoljak
a verítékes,
felszínes álmon,
tudni a honnan-hovát,
eszembe vésni
tölgyek békéjét,
a fulladást
az ölelésért,
őrző szemmel
igézni egymást,
akarom,
hogy szememmel
összenevessen
a mandulavirágzás.
Nem akarom,
hogy sziklák
tömjék el a torkom,
a falban nevető
köveket,
s látni a csupán
nekem létezőt,
az egyedüllátás
árvaságát,
a ritkán engedő
szorongást,
mosdatni
a megbánást,
s nem akarom
az éjfél előtti
néma harangzúgást.
vacogsz? borítalak takaróval:
melledre hajlok perzselő szókkal
elrejtem magam hogy megtalálhass
karjaimból vetek neked ágyat
szólok a májusi orgonának
a már elköszönő gyöngyvirágnak
és neked is ne siess maradj még
hullajtja szirmát a tavaszi ég
/ Hegedu /
