Harmóniában
Liliomnak lágy szirmán ringatózok én,
tó tükrében meg-meg csillan az éledő napfény.
Gyönge karom pihen alélt testemnél,
ártatlan szívem csak csodál, s remél.
Érzem, a hűs szellő megpihen mellettem,
rózsaszínű ruhát ölt egy felhő felettem.
Csábos mosolyát hinti le rám a bájos napsugár,
kecses füzek sorakoznak, testük oly sudár.
Elvegyülök az üde tájnak csendes nyugalmában,
s szívem ringatózik tovább csupa békében és harmóniában.
/ Botta Andrea /
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
