" Még nem tudom mi lesz holnap, de ne menekülj. Benned is hangok szólnak, ne játsz szerepet, ne akarj más lenni mi vagy, ez ellen nem lehet semmit tenni. Ne játszd újra és újra mi volt, minden tévedésed. Sok ezernyi szikra, miből keletkezett az élet.
Még nem tudom mi lesz holnap, tán keresztfák csupán. Ami ma van az az élet a sok halál után. Még nem tudom mi lesz holnap, de ne fáradj el szeretni, felrepülni újra oda ahová a keveseket szellemek repítik. A gondolat, a szó talán elérhet majd hozzád, de legyél ott az állomáson, ne késd le a vonatot, mit vártál.
Még nem tudom mi lesz holnap, de az utak összeérnek, ami fájt, ami zavar volt darabja az egésznek. Aki túl van már mindenen az keveset remélhet, de az a teljes, a kimondhatatlan lényeg.
Még nem tudom mi lesz holnap, de akkor gyere hozzám, ha átléptél a küszöbön, a határon, mit magadnak szabtál. Találsz ott egy embert, ki te is vagy, meg én is, ki zárt mint a börtön, de szűk ablakán kiláthatsz az égig."
