Társam az éjszakában
Ki' arcát ritkán láthatom,
Társam a félhomályban,
Szavát szememmel hallhatom.

Jó, hogy rátaláltam,
Szerencse volt, ' s alkalom,
Egy kísértésnek még ellenálltam,
De szavamon magam
T' án már nem nagyon foghatom.

Kecsesen Lassú Villám
Cikázik agyamban,
Kecsesen lassú Villám
' Mi fényt ont a viharban...
Útját sisteregve
Égeti a térbe,
Szeretné tudni
Merre is tart, végre...
Mert a sors nincs
Beírva a tenyérbe...

Társam az éjszakában,
Most még csak általa álmodom,
' S higgadtan kavargó
Robbanástól kábán
Lettem úrrá a bánaton,
' Mit semmissé tett a
Távolsággal hívogató
Tünemény...
Ami ' s aki,
Ha nem is az - de
Annak látom én...

/ Brain Storming /