Pőreségem
Aznap, mikor végleg kivetkőzöm
magamból, s viseltes porhüvelyem
levetem, nem szégyellem majd apró,
védtelen meztelenségem. Hiszen
nincs titkom, se szép, se otromba már,
mit fel ne törtem volna két suta
rím között - hogy mindent lássatok, hát
tükörfényű versekbe öltözök'.
Mert pőreségem oly nyilvánvaló,
mint ahogy a születni vágyó sor
a rá következőt ébredésre bírja.
Rég ruhátlan felétek a szívem,
s minden percem bőrömbe van írva.
/ Netelka /
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
