" Szomjan halok forrás vize mellett;

tűzben égek és mégis vacogok;

parazsas kályhánál vad láz diderget;

hazám földjén is száműzött vagyok;

csupasz féreg, dísze talárt kapok;

hitetlen várok, sírva nevetek;

az biztat, ami tegnap tönkretett;

víg dáridó bennem a bosszuság;

úr vagyok, s nem véd jog, se fegyverek;

befogad és kitaszít a világ.

Nem biztos, csak a kétes a szememnek

s ami világos, mint a nap: titok;

hiszek a véletlennek, hirtelennek,

s gyanúm az igaz körül sompolyog;

mindig nyerek, s vesztes maradok;

fektemben is fölbukás fenyeget;

van pénzem, s egy vasat sem keresek;

és reggel köszönök jó éjszakát;

várom, senkitől, örökségemet;

befogad és kitaszít a világ.

Semmit se bánok, s ami sose kellett,

kínnal mégis csak olyat hajszolok;

csalánnal a szeretet szava ver meg,

s ha igaz szólt, azt hiszem, ugratott,

barátom, aki elhiteti, hogy

hattyúk csapata a varjú-sereg;

igazság és hazugság egyre-megy,

és elhiszem, hogy segít, aki árt;

mindent megőrzök s mindent feledek:

befogad és kitaszít a világ."