Egy magányos utcai lámpás vörösen izzik.
Szénfekete éjszaka takarja fojtón a várost.
Tűnő felhők mögül a fehér hold hízik.
A lila hajnal szétválasztja a szerelmes párost.
A sárga uralkodó feljön és elfoglalja helyét.
Tiszta kék reggel ébreszti az álmodót.
Új és örök remény adja percekbe vetett hitét.
De szürkeség lepi be a mindennapi harcolót.
/ Kaszás Kornél /
Süvítnek napjaink,a forró sortüzek.
-valamit mindennap elmulasztunk.
Robotolunk lélekszakadva, jóttevőn,
- s valamit minden tettben elmulasztunk.
Áldozódunk a szerelemben egy életen át,
- s valamit minden csókban elmulasztunk.
Mert valami hiányzik minden ölelésből,
- minden csókból hiányzik valami.
Hiába alkotjuk meg s vívunk érte naponta,
- minden szerelemből hiányzik valami.
Hiába verekszünk érte halálig: - ha miénk is,
- a boldogságból hiányzik valami.
Jóllakhatsz fuldoklásig a gyönyörökkel,
- az életedből hiányzik valami.
Hiába vágysz az emberi teljességre,
- mert az emberből hiányzik valami.
Hiába reménykedsz a megváltó Egészben,
- mert az Egészből hiányzik valami.
A Mindenségből hiányzik egy csillag,
- a Mindenségből hiányzik valami.
A Világból hiányzik a mi világunk,
- a Világból hiányzik valami.
Az égboltról hiányzik egy sugár,
- felőlünk hiányzik valami.
A Földből hiányzik egy talpalatnyi föld,
- talpunk alól hiányzik valami.
Pedig így szólt az ígéret a múltból:
- " Valahol! Valamikor! Valami! "
Hitették a bölcsek,hitték a hívők,
- mióta élünk ,e hitetést hallani.
De már reánk tört a tudás: - Valami nincs sehol!
- s a mi dolgunk ezt bevallani,
s keresni azt,amit már nem szabad
senkinek elmulasztani.
Újra kell kezdeni mindent,
- minden szót újra kimondani.
Újra kezdeni minden ölelést,
- minden szerelmet újra kibontani.
Újra kezdeni minden művet és minden életet,
- kezünket mindenkinek újra odanyújtani.
Újra kezdeni mindent e világon,
- megteremteni,ami nincs sehol,
de itt van mindnyájunkban mégis,
belőlünk sürgetve dalol,
újra hiteti,hogy eljön,
valami,valamikor,valahol...
/ Váci Mihály /
" És voltaképpen mi az a boldogság? Szerelem - hangzik a válasz.De a szerelem nem hoz,soha nem hozott boldogságot.Éppen ellenkezőleg: szenvedés,harcmező,álmatlan éjszakák,örök bizonytalanság,hogy helyesen cselekszünk-e.Az igazi szerelem eksztázis és gyötrelem elegye.Akkor béke.Béke?Ha ránézünk az Anyára azt látjuk,hogy soha nincs békében.A tél harcol a nyárral,a Nap és a Hold soha nem találkozik egymással,a tigris üldözi az embert,aki fél a kutyától,aki üldözi a macskát,aki üldözi az egeret,aki pedig ráijeszt az emberre.A pénz boldogságot hoz.Rendben ezek szerint mindenki aki már elérte ,hogy színvonalon élhet abbahagyhatja a munkát.De nem így van!Akinek van pénze ,csak még idegesebb lesz,mintha attól félne,hogy mindent elveszíthet.A pénz pénzt fial, ez igaz.A szegénység valóban szülhet boldogtalanságot,de ennek az ellentéte nem feltétlenül igaz.Én már eleget kerestem a boldogságot - most az örömöt keresem.Az öröm olyan,mint a szex: van eleje és vége.Én gyönyört akarok.Örülni akarok.Mi az a boldogság? Én már nem esem ebbe a csapdába.Amikor társaságban vagyok,és létezésünk legfontosabb kérdéseivel provokálom a többieket,mindig azt mondják: " Én boldog vagyok."Akkor folytatom: " De hát nem akarnál még többet,nem akarsz továbblépni?"Erre mindenki azt feleli: " Dehogynem."Akkor kijelentem: " Tehát mégsem vagy boldog." Ekkor mindenki másra tereli a szót."
" Álom vagyok csupán,megérinthetsz.
Ébredéssel múló varázs,mit láttál s úgy szeretsz
Álom vagyok csupán,te is az lehetsz.
Ébredéssel múló varázs mit láttál s úgy szeretsz.
Ha rád talál az éjjel minden vágyad útra kél.
Nincs menekvés, mert valami újra elkísér.... "
