Kedves ez a dal számomra,talán azért mert olyan igazinak érzem,mint a szélkerekeket,itthon vagyok,megannyi napraforgó között..bolyongok..barátok és ismerősök között..
" Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeláldozás között..És megtanulod,hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel,és a társaság a biztonsággal..És kezded megérteni,hogy a csók nem pecsét,és a bók nem esküszó...És hozzászoksz,hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget: a felnőtt méltóságával,nem pedig a gyermek kétségbeesésével...És belejössz,hogy minden tervedet a mára alapozd,mert a holnap talaja túl ingatag ehhez...
egy idő után kitapasztalod,hogy még a napsugár is éget,ha túl sokáig ér...
Műveld hát saját kertecskédet,magad ékesítsd fel lelkedet,ne mástól várd,hogy virágot hozzon neked...És megtanulod,
hogy valóban sokat kibírsz...hogy valóban erős vagy...és valóban értékes. "
