" Mert van valami
ami több és értékesebb,mint a tudás,
az értelem igen becsesebb,mint a jóság.
Van egyfajta tapintat,
ami az emberi teljesítmény felsőfoka.
Az a fajta gyöngédség,mely láthatatlan,
színtelen és íztelen
s mégis nélkülözhetetlen,mint fertőzéses,járványos vidéken
a forralt víz,
mely nélkül szomjan pusztul,
vagy beteg lesz az ember.
Az a tapintat és gyöngédség,
mely,mint valamilyen csodálatos zenei hallás,örökké figyelmeztet egy embert,
mi sok és mi kevés az emberi dolgokban,
mit szabad és mi túlzás,
mi fáj a másiknak és mi olyan jó,
hogy ellenségünk lesz,
ha megajándékozzuk vele és nem tudja
meghálálni?
Ez a tapintat,mely nemcsak
a megfelelő szavakat és hangsúlyt ismeri,
hanem a hallgatás gyöngédségét is.
Vannak ritka emberek,akik tudják ezt.
Akik a jóságot,mely mindig önzés is,
párolták és nemesítették
s nem okoznak soha fájdalmat barátságukkal,vagy rokonszenvükkel,
nem terhesek közeledésükkel,
nem mondanak soha egy szóval többet,
mint amit a másik el tud viselni..."
