Egyedül vagyok,s körém gyűlnek magányos fellegek,
testem ölelésed hiányától
megremeg.
Nem tudom mi ez
s félek tőle,behunyom szemem,
s nem nézek előre.
Élvezem a pillanat mámorító gyönyörét,
nem kérdezem ki hozta,
s meddig marad még.
Látom arcodat,s minden gondolatodat
lelkedben élek,míg élni tudok
míg el nem visznek bukott angyalok.
Tudom, nem tarthat ez örökké,
mert a világ forog,s én csak kapaszkodok,
talán majd észre sem veszed,de lélekben mindig ott leszek veled...
**s.c.**
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
