Elkapom az arcod és a pillanat
szeszélyét,minden mozdulatodat,
mint mély eget a mély tenger szíve,
befogadlak,mint senki sohase
hívlak,jössz,eldobsz,és várlak megint,
és szeretlek a parancsod szerint,
sírok ha sírsz,ha ragyogsz, ragyogok,
Néma barátod,rabszolgád vagyok,
alázatos és bizalmas barát,
aki nem kér semmit csak néz s Imád,
és nem akar lenni csak általad,
csak az árnyéka annak, ami Vagy.
/ Szabó Lőrinc/
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
