Hallgatok most
csak a szemem beszél,
nyár van,a fákon ezernyi levél.
Nevet a lelkem
ne kérdezd,sóhajt az élet
álmodom csak,s közben odaérek.
Megérint valami illatos a szélben,
ne menj,maradj!!
Ez jól esik éppen.
De lassan elköszön,
kihal a szép a tájból,
itt marad az íz,az illat,
hogy néha elvarázsolj.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
