Olyan vagy,mint egy suttogó faág,
ha rámhajolsz,
s rejtelmes ízű vagy,
olyan vagy,mint a mák,
s akár a folyton gyűrűző idő,
oly izgató vagy,
s olyan megnyugtató,
mint sír felett a kő,
olyan vagy mint egy vélem nőtt barát
s nem ismerem ma sem
egészen még nehéz
hajadnak illatát,
és kék vagy olykor s félek,el ne hagyj,
csavargó,nyurga füst-
és néha félek tőled én,
ha villámszínű vagy,
s mint napsütötte égiháború :
sötétarany,-
ha megharagszol,ép
olyan vagy mint az ú
mélyhangú,hosszan zengő és sötét,
s ilyenkor én
mosolyból fényes hurkokat
rajzolgatok köréd.
Radnóti Miklós
