Mindig annak fáj jobban, aki itt marad...
Nem volt az egész csak egy pillanat.
Tudnom kellett volna, hogy az hogy én szerelmes vagyok, még nem elég ok arra, hogy szeressenek.
Mindent feladni egy biztos csalódásért-ne ehhez kell a művészet.
"Ahonnan jöttem, ott nem létezett fájdalom, ahol most élek, még a lélegzetet is fájlalom"...
Minden sztorinak van egy eleje, egy közepe és egy befejezése, a józan eszemmel mégsem fogom fel, hogy ez a történet miért nem tartott örökké...
Még minden alkalommal úgy megyek el melletted, hogy összehúzom magamon a kabátot-mert félek, hogy meghallod, mennyire hangosan ver a szívem.
De nem fogok mindent veszni hagyni azért, úgy, hogy még csak nem is vagy az enyém.
A szívemből nem lesz börtön. Ezer darabból is összerakom, tisztára mosták a könnyeim. És indulok. Nem kerüllek, nem én...
De nem is kereslek már.
