s.c.

Ha annyi virágom volna, ahányszor eszembe jutottál... örökké a kertemben sétálhatnék.

Alfred Tennyson

Én nem akarok senki lenni, ha nem vagy itt,
Így elfogyok, ahogy a láng.
Én nem tudok valaki lenni, ha nem vagy itt,
Egy út kéne még hozzád.

Így kitagad az ágy és fáj az ébrenlét,
És sivatag a Föld, hol körben járok én,
És kinevet az idő és minden perc egy év,
De valahol a remény azt súgja, látlak még.

Vastag Csaba

"Remény. Olyan, mint egy csepp tiszta méz, tavasszal virágzó tulipánmező. Friss eső, suttogott ígéret, felhőtlen ég, a tökéletes írásjel a mondat végén."

Vállald a hallgatást.
Akár gyors eltűntödet.
Hogy szószegény a létezés,
a csönd mutatja meg.
S hogy hiányod mily beszédes.

Vasadi Péter