Csillagpor
Csillag voltál, fényed
Lelkem beragyogta,
Te akkor is láttál, ha
Sohasem értem oda.
Úgy éreztem léted,
Fájt a sóhajod...
Lelkembe hatolt
Minden panasz mondatod.
Eltörtél egy álmot,
Darabjai Csillagporként
Zuhanva szálltak fel,
Nem ad vissza semmi,
Maradsz álom, s leszel.
Én nem bántalak, az
Nekem jobban fájna,
Szemrehányást sem teszek,
Ne vádolj utána.
Amit mégis megteszek,
Szívemből kitéplek,
Ne fájjon szeretni,
Tudjalak csendben engedni.
[Nemes Andrea]
"Volt olyan, akit akartam, s volt olyan, akinek hazudtam, s lesz még olyan, akivel újra teszem..
Volt olyan, aki megkapott, s volt olyan, aki elhagyott, s lesz még olyan, akitől elviselem..
Volt olyan, aki rám talált, s volt olyan, aki csak megkívánt, s lesz még olyan, akit csak én akarok..
Volt olyan, aki felkavart, s volt olyan, aki elzavart, s lesz egy olyan, akinél ott maradok.."
Lennél-e kedvemért felhő, kapkodó szél?
Lennél-e kedvemért széllel szálló levél?
Lennél-e értem pitypangbóbita,
ha én lennék az ősz hűvös sóhaja?
Szabolcsi Erzsébet
Ahol az én félelmeim lakoznak....oda jobb, ha a saját lábamon, önként megyek....még mielőtt az élet odaráncigál....
-Havasi Gergő-
Szeretem az őszt. Ahogyan hazafelé sétálok a lemenő nap fényében, és vibrál körülöttem a sok narancs, rozsda és napsárga. Ahogy a levelek integetnek a szellőben, az út pedig könnyedén visz hozzád a lábam alatt. Szeretem, hogy füstös, bágyadtszagú a levegő, hogy a kémények öntik magukból a családok melegét. Izgatott vagyok, ha eszembe jut, nemsokára forró tea éri a számat, miközben körbefonod karodat a derekamon, és beleszagolsz a hajamba, hogy beszívhasd az illatom. Nemsokáig fogunk tudni ellenállni majd egymásnak, de még várunk, csak élvezzük, hogy megjöttem. Hogy végre itthon vagyok- a kezeid között.
-Agárdi Zsóka-
Nem akarok semmi mást, csak házunk magányában elnyúlni veled a kanapén, règi filmeket nèzni, forró teát kortyolgatni, s közben hallgatni, ahogy odakint a rozsdás levelek megadják magukat, és megfáradva lehullanak a földre. Vagy feküdni puha párnák között, és hallgatni a lélegzésed. Élvezni, hogy vagyunk, hogy dobog a szívünk, hogy körülöttünk épp minden változik, csak mi maradunk egymásnak rendületlenül.
-Agárdi Zsóka-
