s.c.

"Átéltem azt is, hogy milyen mások boldogságát csak távolról nézni. Milyen vágyni arra, ami nekem itt és most nem adatik meg. Voltam egymagam akkor is, amikor csak rád lett volna szükségem. Menekültél a csalódás elől és menekültél a boldogság elől. Minden este elalvás előtt végignéztem képzeletem filmjét, emlékeink képkockáit, és az űr, ami bennem tátongott mindig könnyeket csalt a szemembe. Nem haragudtam rád soha egy percig sem, de fájt. Legfőképpen azért fájt, mert tudtam, hogy el vagy veszve valahol a világban. Tudtam, hogy valahol, messze tőlem és mindentől távol, téged is a magány ölel át esténként."