Éltél már át olyan pillanatot, amikor a leghalványabb kétely nélkül tudtad, hogy a helyeden vagy? A jó úton jársz? Talán olyasmit is, hogy átléptél egy határon, átugrottál egy akadályt, vagy miután szembekerültél valami bevehetetlen hegycsúccsal, hirtelen valahogy a túloldalon találtad magad? Amikor langyos az éjszaka, a szellő hűvös, és egy dal vitt végig a csendes utcákon. Amikor érezted magad körül az egész világot, és a részének tudtad magad - része lettél a zsongásnak -, és minden olyan jó volt.
Chloe Neill
Őrizem
Ha nézel,
uralom magam,
arcomon pírt nem lel a szó,
ha van, mi elhagyja ajkad szelíd-szép dús vonalát
engem keresve,
hisz nem hoz meg nekem semmi,
csak ez az este,
amikor elgondolhatlak
ebben a szürkésbarna csendben,
mintha nekem lennél,
pedig sose volt kevesebbem,
mint ma.
Tenyerem a tenyeredben,
csak úgy.
Arcomra unottan firkál újabb
árkokat a magány.
Előbb csak sorsom veszett,
most nálad feledett lázammal
nélkülem maradtam,
lényegem veszed,
ha neked nem vagyok.
Pedig én szép akartam lenni,
mint tavasszal a fű,
utoljára nőni egy nagyot.
Hozzád.
Idebenn dübörög a szolga,
hiábaság minden ütem,
az erek bokros útján araszolva
jár az élet:
őrizem a szívemet.
Nagy Horváth Ilona
