"Hóban ébred majd az ünnep,
minden percben nevet ránk.
Tud-e bármi szebbet adni,
mint a békés nagyvilág?
Körbenézel, s látsz egy arcot
amin némán gond pihen.
Reményt adhatsz pár mosollyal,
hogy a holnap más legyen.
Jut még bárkinek
a tiszta fényből egy cseppnyi láng!
Jókedv könny helyett..
Ha másod nincs is, ezt add tovább!
Hóban ébred majd az ünnep,
minden percben nevet ránk.
Tud-e bármi szebbet adni,
mint a békés nagyvilág?
Körbenézel, s látsz egy házat
mit a napfény elkerül,
kopogj csendben, meleg szívvel,
úgy már nem lesz egyedül.
Jut még bárkinek
a tiszta fényből egy cseppnyi láng!
Jókedv könny helyett..
Ha másod nincs is, csak add tovább.
Van még gondolat,
mi átadható.
S van száz pillanat,
mi szétosztható."
"Szeretnék adni, valami jót, vagy szépet.
Nem üveggolyót, nem múltidéző képet.
Nem bokrétát, se szalagos kis dobozt.
Helyettük sóhajtást, amelyben lelkem vánszorog.
Jó volna éjszakát küldeni, csillaggal.
Álmokat, szelídet, reménylő holnappal..."
"Ajándék az, ha olyat adsz, amit akar valaki, nem olyat, amiről te gondolod úgy, hogy adnod kell, vagy amit kötelezőnek érzel. Az az ajándék, amit akar valaki, te pedig képes vagy adni. (...) De nemcsak ennyi. A te élményed befejeződik az adással, a másik ember élménye viszont az elfogadással kezdődik. "
Karácsony tájékán
sokakban felmerül a vágy,
hogy az ajándékozás
kényszere nélkül,
a tárgyak árában
mért szeretet helyett
milyen jó volna csak
a szívünk melegét adni.
(Papp Lajos)
