Oszd a szépséget, pazarold,
szótlanul, számolatlan.
Hallgatsz, megszólít: Nézd, vagyok.
S végül mindenből rádragyog,
ezernyi árnyalatban.
Rainer Maria Rilke
Jószay Magdolna
A szív gyöngyei
Hirtelen átsuhan...
egy gondolat csupán,
a szem könnybe lábad
az érzés nyomán.
Ha néha simogat
jó szó, mint gyógyír,
a szív issza azt,
s hála-gyöngyöket sír.
Az élethez kétségtelenül kell bizonyos emberi méltóság
és fegyelmezettség, és az is, hogy az ember normálisan reagáljon arra, ami éri, mindig tudva azt, mi igazán baj és mi csak bosszúság.
Szabó Magda
"Nem az az igazi fájdalom, mitől könnyes lesz a szem, hanem, amit magunkban hordozunk titokban, csendesen."
Meg kell fejtenem, ki vagy,
mit akarsz velem,
mennyi benned az áhitat,
a barátság, a szerelem?
Visz-e szorongás
napfényes utcákon át
az élesre csiszolt őszben,
hol mint kristályrácsok
villantják puszta fakoronák
a Nap cserepeit,
s pókháló ejti csapdába
az időtlent.
Meg kellene fejtenem e nagy
szelidgesztenyék alatt
vonásaid keresztrejtvényét,
csönd-kondító pillantásodat,
s ki vagyok neked,
te nekem ki vagy?
Hadd tudjam meg
e tiszta szavú őszben,
amiért e végtelen pillanat
ragyogó tisztásán
elidőztem.
(Kiss Dénes: Időző)
