_Tompos Kátya_
Maradnék, de érzem, hogy mennem kell, mert vár, valahol egy másik út
Hogyha most is úgy szeretsz, engedj el, ma már nem köt ide, csak a múlt
A kezed fogom, ma is ugyanúgy, mint régen, a képen ott vagy te is velem
És nem értem, miért szakad el a kép, hova tűnik a sok emlék
Leperegnek az utolsó könnyek, elfelejtjük, hogy van egy álmunk
A vonatok indulnak és jönnek, de mi nem tudjuk, hogy kire várunk
Az első és az utolsó lépés neked fáj, és ez nekem is fáj
A szívünkben ott lapul az érzés, soha semmi nem lesz ugyanúgy már
1 versszak
Ugyanúgy megyek előre,ugyanúgy nézek fel az égre
ugyanúgy kelek fel reggel,ugyanúgy emlékszem a képre
Ugyanúgy fekszem le,ugyanúgy csukom be a szemem
ugyanúgy álmodok,ugyanúgy hajtom le a fejem
Ugyanúgy megteszem,amit eddig tettem
ugyanúgy sétálok tovább ahogy tegnap mentem
Ugyanúgy színes vagy ugyanúgy színtelen
ugyanúgy édes vagy csak ugyanúgy íztelen
Ugyanúgy érzek,látok,ugyanúgy csak várok
ugyanúgy sírok,örülök ugyanúgy csak egy árok
Ugyanúgy szállok mintha nem is lenne szárnyam
ugyanúgy sétálok tovább mintha nem is lenne lábam
Ugyanúgy álom vagy ugyanúgy valóság is egyben
ugyanúgy maradtam egyedül és ugyanúgy leszünk ketten
Ugyanúgy ahogy ő ugyanúgy élek én is
ugyanúgy ahogy te ugyanúgy félek én is.
_Tompos Kátya_
Egyedül csak védtelen gyermek vagy, ha kell, én vigyázok rád
Ne akard, hogy mindenre választ kapj, egyszer tiéd lehet a világ
Ha itt maradok, összetörik majd a szívem
A képen ott leszel mindig, ahogyan régen
Soha nem fakul a kép, amíg összeköt az emlék
Leperegnek az utolsó könnyek, elfelejtjük, hogy van egy álmunk
A vonatok indulnak és jönnek, de mi nem tudjuk, hogy kire várunk
Az első és az utolsó lépés neked fáj, és ez nekem is fáj
A szívünkben ott lapul az érzés, soha semmi nem lesz ugyanúgy már
2 versszak
Nem lesz ugyanúgy már,ahogyan azt el képzeltem
nem lesz ugyanúgy már,ahogyan azt el terveztem
Inkább elindulok messzire úgy hogy nem is nézek hátra
talán találkozok valakivel aki csak a szívemet várta
Akivel örülök,és nevetek,ha kell akkor sírok
akivel egy életen át együtt harcolok és vívok
Kellenek a kínok,meg a feloldozás egyben
aki érti mire gondolok,az tudja már a tervem
Hogy mi a tettem,eddig miket tettem
hogyan kaptam meg azt amit kölcsön vettem
Csak mentem,mentem előre ameddig elláttam
mert amit összecsomóztam azt tegnap elvágtam
Ez nem egy álca inkább a szimpla valóság
fizetetlen érzések között nem csak egy adósság
Van egy szív,abból hamar lesz kettőfél
egyben dobogott kettő,sok ember ettől fél
Volt egy fél és rá talált a másik
így lett egy egész,mert együtt nem fázik a kettő.
_Tompos Kátya_
Ha itt maradok, összetörik majd a szívem
A képen ott leszel mindig, ahogyan régen
Soha nem fakul a kép, amíg összeköt az emlék
Leperegnek az utolsó könnyek, elfelejtjük, hogy van egy álmunk
A vonatok indulnak és jönnek, de mi nem tudjuk, hogy kire várunk
Az első és az utolsó lépés neked fáj, és ez nekem is fáj
A szívünkben ott lapul az érzés, soha semmi nem lesz ugyanúgy már
Maradnék, de érzem, hogy mennem kell, mert vár, valahol egy másik út
Hogyha most is úgy szeretsz, engedj el, ma már nem köt ide, csak a múlt
A kezed fogom, ma is ugyanúgy, mint régen, a képen ott vagy te is velem
És nem értem, miért szakad el a kép, hova tűnik a sok emlék
Leperegnek az utolsó könnyek, elfelejtjük, hogy van egy álmunk
A vonatok indulnak és jönnek, de mi nem tudjuk, hogy kire várunk
Az első és az utolsó lépés neked fáj, és ez nekem is fáj
A szívünkben ott lapul az érzés, soha semmi nem lesz ugyanúgy már
1 versszak
Ugyanúgy megyek előre,ugyanúgy nézek fel az égre
ugyanúgy kelek fel reggel,ugyanúgy emlékszem a képre
Ugyanúgy fekszem le,ugyanúgy csukom be a szemem
ugyanúgy álmodok,ugyanúgy hajtom le a fejem
Ugyanúgy megteszem,amit eddig tettem
ugyanúgy sétálok tovább ahogy tegnap mentem
Ugyanúgy színes vagy ugyanúgy színtelen
ugyanúgy édes vagy csak ugyanúgy íztelen
Ugyanúgy érzek,látok,ugyanúgy csak várok
ugyanúgy sírok,örülök ugyanúgy csak egy árok
Ugyanúgy szállok mintha nem is lenne szárnyam
ugyanúgy sétálok tovább mintha nem is lenne lábam
Ugyanúgy álom vagy ugyanúgy valóság is egyben
ugyanúgy maradtam egyedül és ugyanúgy leszünk ketten
Ugyanúgy ahogy ő ugyanúgy élek én is
ugyanúgy ahogy te ugyanúgy félek én is.
_Tompos Kátya_
Egyedül csak védtelen gyermek vagy, ha kell, én vigyázok rád
Ne akard, hogy mindenre választ kapj, egyszer tiéd lehet a világ
Ha itt maradok, összetörik majd a szívem
A képen ott leszel mindig, ahogyan régen
Soha nem fakul a kép, amíg összeköt az emlék
Leperegnek az utolsó könnyek, elfelejtjük, hogy van egy álmunk
A vonatok indulnak és jönnek, de mi nem tudjuk, hogy kire várunk
Az első és az utolsó lépés neked fáj, és ez nekem is fáj
A szívünkben ott lapul az érzés, soha semmi nem lesz ugyanúgy már
2 versszak
Nem lesz ugyanúgy már,ahogyan azt el képzeltem
nem lesz ugyanúgy már,ahogyan azt el terveztem
Inkább elindulok messzire úgy hogy nem is nézek hátra
talán találkozok valakivel aki csak a szívemet várta
Akivel örülök,és nevetek,ha kell akkor sírok
akivel egy életen át együtt harcolok és vívok
Kellenek a kínok,meg a feloldozás egyben
aki érti mire gondolok,az tudja már a tervem
Hogy mi a tettem,eddig miket tettem
hogyan kaptam meg azt amit kölcsön vettem
Csak mentem,mentem előre ameddig elláttam
mert amit összecsomóztam azt tegnap elvágtam
Ez nem egy álca inkább a szimpla valóság
fizetetlen érzések között nem csak egy adósság
Van egy szív,abból hamar lesz kettőfél
egyben dobogott kettő,sok ember ettől fél
Volt egy fél és rá talált a másik
így lett egy egész,mert együtt nem fázik a kettő.
_Tompos Kátya_
Ha itt maradok, összetörik majd a szívem
A képen ott leszel mindig, ahogyan régen
Soha nem fakul a kép, amíg összeköt az emlék
Leperegnek az utolsó könnyek, elfelejtjük, hogy van egy álmunk
A vonatok indulnak és jönnek, de mi nem tudjuk, hogy kire várunk
Az első és az utolsó lépés neked fáj, és ez nekem is fáj
A szívünkben ott lapul az érzés, soha semmi nem lesz ugyanúgy már
