Cserényi Zsuzsanna: Találkozzunk
Ott,ahol tündérmeséket sző a nappal,
s könnyű harmatban térdel az érkező hajnal,
az éj álomszárnyakon lebben,
madárdal ébreszt majd minden reggel.
Hol a könnyű szellő arcon simogat,
s aranyból építi házát a felkelő nap.
Hol a szó, mint ölelő kar,
szelíden békít,lágyan betakar,
a félelmekből védőhálót sző az értelem.
színes terítő lesz a végtelen.
Mezey Katalin: A lélek néha
A lélek néha csöndességre vágyik,
megnyugodni végre valamiben.
Mint gyermek, valakinek a mellkasára
hajtani bajtól zsibongó fejem.
Egy percre megpihenni elnyugodva,
nem kérődzni örök kétségeken.
A lélek vihar előtt csöndet áhít,
ha tudja is, hogy a vihar üzen.
Érints meg egy gondolattal,
Melyből hűs szellő fakad.
Érints meg egy varázslattal,
Melyből a pillanat szalad.
Érints meg egy tekintettel,
Melyből a szerelem marad.
Érints meg a két szemeddel,
Melyből napsugár fakad.
Érints meg a két karoddal,
Melyből áram szalad.
Érints meg hűs ajkaddal,
Melyből csak csókod marad!
