s.c.

"Add föl legalább egy pillanatra azt a meggyõzõdésedet, hogy te tudod jobban! Minden nap le kellene vedleni egy túlélt igazságot, és felölteni, vagy magunkra növeszteni valami egészen újat. Hogy késõbb majd azt is levessük, és megint újba öltözzünk. Ahhoz, hogy lelkileg gazdagodj, mindig el kell dobni valami régit, hogy megkaphasd az újat. Ha egy öreg visszanéz, derûsen tapasztalja, hogy mennyi mindent tartott igaznak, ami nem volt az. Kinõtt belõle. Látja, hogy mindig a saját ketrecében élt. Amiben akkor hitt, azt tartotta végsõ igazságnak. Nem volt az. Az sem, amiben most hisz. Engedd magad tágulni. Növekedni. Szabadnak lenni!"

 /Müller Péter /

"Ne feledd azt, hogy nem tartozol felelõsséggel egyik ember felé sem. Sem nekik, sem nekem. Azt kell csinálnod, ami téged tesz boldoggá. Légy jó ember, miközben üldözöd a vágyaidat. De te választod meg, mi lesz az."

 

Nem fáj semmi, semmiér...

Már nem az fáj, hogy te nem, 

csak az, hogy senki, senki más 

nem vette észre sohasem  

felszín alatt a ragyogást.

Ó, az se fáj, á, dehogy, 

hogy nap nyugszik, hisz újra kel, 

csak az, hogy meleg színe fogy, 

s már nem érzem, ha átölel.

Már az se fáj, fogy az év, 

hiszen mi elmúlt, nem veled, 

csupán csak az, hogy nincs kiért 

élni egy másabb életet. 

És az se fáj, semmi sincs, 

csak megkarcol a lesz-e még, 

ha mégis várna némi „kincs” 

én itt leszek, ha lesz miért.

Már nem is fáj. Fájt, tudod?

De messze fújta már a szél, 

most új év oszt majd új lapot,  

és nem fáj semmi, semmiér...

/ Nagy Ilona /