Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

HTML

s.c.

Friss topikok

  • s.c.: Talán a betűk... talán a kezed... talán meg is teszed... :) (2019.01.25. 19:30)
  • s.c.: Ezzel nem vagy egyedül. (2017.01.07. 12:18)
  • s.c.: Köszi :) meg a blog is :) Örülök,ha így érzel :) (2016.06.30. 20:08)
  • s.c.: Igen,sajnos egyre gyakrabban tapasztalom én is.... Üdv Amerika24,de rég jártál nálam,a régi blog... (2016.05.07. 12:01)
  • s.c.: :P :D (2015.01.15. 19:23)

Címkék

s.c. 2013.02.09. 23:29

Van egyfajta áldozat és szolgálat a szerelemben, amely több és igazibb, mint a vallomás és rablás, több, mint a "Csak-Téged-és-örökké" - (...), van egyfajta szerelem, mely nem elvenni akar, hanem megóvni, nem bántani akar, hanem megmenteni, s talán csak ez az igazi, s õszinte.

/Márai Sándor/

2 komment

s.c. 2013.02.09. 23:23


Éjféli (s)írás


Az éj keze puhán betakar.
Mély a csönd, a szélben semmi pára.
Bár egy-egy hópehely táncolni akar
hullámként, mely rásimul az árra.

Csak a semmi lüktet. Akárcsak itt benn,
hol valaha rég az örömök, a vágyak,
halk sírássá rekedt perc rogy elibem,
a nyers téli hidegbe õ is belebágyadt.

Mégis valami az egekbe nyúlik.
Talán egy álom, az élni akarás...
Mit bánom én a múlás koszorúit,
míg rám gondolásod felém utat ás.


/V.L./

Szólj hozzá!

s.c. 2013.02.09. 23:21

Csak egy..

Csak egy van, aki lelkemet megérti,
Aki felfogja sóhajtásimat,
Csak egy van, aki örökre a régi,
Csak egy van, aki titkon megsirat;

Ki csókot adott, mikor nem is kértem,
És hozzám szól csak egyre, hangtalan,
Csak egy van, aki imádkozik értem -
És az is olyan nagyon messze van!

/Dsida Jenõ/

Szólj hozzá!

s.c. 2013.02.09. 23:19

 
Utazom a buszon, háttal a menetiránynak, ahogy rajtam kívül még hárman. Hányszor vagyunk így! Hányszor nézünk szembe a többi emberrel! Hányszor látjuk másként a világot! Hányszor jut késõbb elénk, amit a többi ember már befogadott, értelmezett! ...és hányszor nem értjük õket! Hányszor nem akarjuk megérteni õket, mert a magunk igazát szajkózzuk, és süketek, és vakok vagyunk. Hányszor vagyunk mogorvák, elutasítóak! Hányszor fogadjuk meg, hogy szeretünk, és hányszor feledjük azt el! Nem akar ez a pár sor senkit megváltoztatni. Elég, ha elgondolkodsz rajta, vagy csak eszedbe jut, amikor utazol a buszon, háttal a menetiránynak.   

/Fényesi Tóth János/

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása