s.c.

Amikor hiányzol, elképzelem pillantásod az enyémbe kulcsolódva, ahogy ujjaid simultak tenyerem mélyére, és oly némán csókolták életvonalam karcait meleg mosolyaid, ahogy csak egy szív tud egy másik szív mélyéig hatolni...

/M./

" - Nem tudom, mi történt velem. Ne vedd zokon, de az ember néha hamarabb kiönti a szívét egy idegennek, mint azoknak, akiket ismer. Miért van ez így?
Vállat vontam.
- Talán azért, mert az idegen olyannak lát bennünket, mint amilyenek vagyunk, s nem olyannak, amilyennek látni szeretne."

/Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka/

mindig itt vagyok
figyelve
féltelek,

reménykedve várok
minden rezdülést
Tõled,
Belõled...

levendula-illatú
újrakezdésbe
fúlt a nyárelõ

és áttetszõ tükrökké
váltak a még járatlan lélekutak...

/M./