szerelmi zéró tolerancia,
hanyagnak tûnõ elegancia,
mellyel fenékig ürített
pohár-lelkem dobod hátra,
de mikor senki sem látja,
cserepeim bõröd alá tolod,
mert akarsz még...
legalább kicsit vérezni,
ha csak percekre is, de érezni,
hogy tudok még fájni,
tudok ki-be sétálni tudatod
nyikorgó ajtaján, mert hiszed,
hogy egyszer talán végleg
maradok, és eljátsszuk végre
azt a kamaradarabot...
/ Ötödik Sally /
Lepketánc
Ahány lélek
annyiféle üdvösség
ki égben ki pokolban
üdvözül
éjjelilepke-táncot jár
így is úgy is
a szeretet
lámpása körül
/ Rákos Sándor /
Már és még...
Néha elvegyülök a szótlanok között,
de kezemmel már taszítom a ködöt,
amit szemem elé hordott a szél...
s a reggeli fénynél, jobban érzékelem,
hogy mi az, mi örökre fénytelen.
Néha hangosan kiáltok,
a sok összegyûrt átok,
mit arcomba köp a tegnap,
keresi , hogy hol van a szebb nap...
s jéghideg valójával összetöri az álmomat.
Néha álarchoz nyúlok, ahogy sokan,
hogy ostoroktól védjem meg magam,
mint rét végén nyíló apró kis virág,
amit a nyár foga lassan már lerág.,
olyan színtelenül haldokló vagyok,
de még egy kicsit kapaszkodok,
mielõtt -e létbõl végleg elmegyek,
éreznem kell, hogy milyen is lehet..
amikor valakinek a lelke õszintén szeret.
/ Ruder Jana /
