s.c.

 

 

Köszönet a napsugárnak



Tavaszodik. Holt tavaszok
fáradt szívembe visszajárnak.
S fáradtan is köszönni kell,
köszönni kell a napsugárnak.
Köszönöm, hogy hervadva is
tavaszi halk mámorba estem.
Köszönöm, hogy új fény ragyog
a fõtéri aranykereszten.
Köszönöm, hogy kisgyermekek
mezítláb malom kerekeznek.
Ásott tövû vén almafák
fiatalos kedvvel rügyeznek.
Köszönöm a szél jó ízét,
aromáját a barka-szagnak.
Köszönöm, hogy hegyoldalon
ibolyászó lányok kacagnak.
Köszönöm, hogy napos gyepen
fehér fénnyel vakít a vászon.
Köszönöm, hogy friss fák alatt
szelíd szívvel megint halászom.
Habos felhõk fejem felett
vitorlásan feszülve szállnak.
Üzekedõ játékait
köszönöm életnek, halálnak.



/ Áprily Lajos /

 

 

Dsida Jenõ

Békés mederben  
   

Ma nem lázadtam fel
a lassú meder ellen,
ma békésen hömpölyögtem
és megcsókoltam öreg falvak lábát.

Ma felüdítettem egy lankadt virágot,
megfürdettem egy öreg koldust,
akinek Krisztus-arc volt az arca,
s tolvajok tutaját mosolyogva vittem.

Egészen különös béke ez,
szokatlan érzés, ahogyan kérdezem:
miért zúgsz erdõ?
Miért sírtok csillagok?

 

 

 

Elhoztam Nap eléd
a lelkemet
a szívemet
repültem, mint egy méhecske
ki várja a meleget.
Jártam viharban, átkok
s bûn tengerén
most azért jövök eléd,
hogy visszanyerjem lelki
békém.
A boldogságom szavakba
nem önthetem,
félek, nehogy mindez
csak álom legyen.
Drága napsugár,
fényes ég
légy mindig szívemben
s add, hogy
imám meghallgattassék..



/ Gabriella /