„Ránk, emberekre nagyon jellemzõ, hogy amíg a dolgok függõben vannak, és van még esélyünk rá, hogy tovább és egyre tovább húzzuk, mindig reménykedünk, hogy a legközelebbi utcasarok mögött megtaláljuk a jót, és ezért sohasem ragaszkodunk hozzá, hogy ott legyünk boldogok, ahol éppen vagyunk. De mihelyt megállapodunk, és azt hisszük, hogy most aztán biztos a siker, ott állunk egy téglafal elõtt. Nem fordul felénk a szerencse, sõt meglehetõs feszültséget okozva várat magára. És ilyenkor sajnálkozva gondolunk vissza az elmúlt idõkre, amikor még elszökhettünk, és valahol a láthatáron lebegõ felhõk között eltûnhettünk. Így ígérünk magunknak mindig újabb országokat, újabb esélyeket, csodálatos dolgokat, és kergetjük egyre tovább az álmokat, és közben provizórikus életet élünk.”
/ Carl Gustav Jung /
/ Carl Gustav Jung /
