A vagyok és nem vagy
határáról mosolyogsz...
megtaláltalak, de te már
nem látsz engem...,
nem tudom mi a kicsi
és mi a nagy,
ami merül vagy
amibe merülsz...
... és nem tudom, hogy te vagy,
vagy a mindig voltál...
/ Molnár Rózsa /
Zimonyi Zita: Csak a kezed súgott reményt
Szemed száz hideg csillaga hullt rám,
s az örökkévalóság kelyhébe zuhantam
a valóságszálak hálóján át.
Közelségedre szívemben felcsendült
a mindenség kék harangja,
s kérdőjelbörtönömből törött szárnyú
Madárként verdestem feléd.
Szavaim szikrái
fénytelenül pattantak le rólad,
kérleléseimből hiába szőttem hálót
a tátongó semmi fölé.
Mozdulataid fagyos torlaszain fuldokoltam,
tétovaságod tengere hűvösen zúdult
akarásom égig érő tüzeire,
s közben lázas szelek lobogtak szerte
Mondatok hóval takart jegén
botladoztam vissza hozzád,
esélyem sikoltva tört kétkedéseiden.
A náladnélküliség kősivatagján
virágot bontottam,
s távol tartó kimértséged
naptalan égboltja alatt hervadtam:
nem fordítottad felém arcodat,
csak a kezed súgott reményt...
"..hogy szétszórta ezt a napot
a felszakadó félelem
belém markolt hideg kezével
és szorított...
a szív ilyenkor alig dobban
csak pislákol a vér
de megfeszül az izom
a bent rekedt menekülés
a düh kitörni akar
feszül a láb
a kar
és szűk lesz a mellkas
egyre szorít...
mintha lassan összeforrnának az ajkak
a fogak egymásba harapnak
és görcsössé merevednek
az arc vonásai
mint valami kőszobor
amit belül forró tűz ostromol
és egyre csak gyűjti
az áramló feszültséget
míg egyszer megreped
szerte repül az ezernyi szilánk
és a belső láz
a düh
a félelem már
nem szorít tovább... "
" törődj velem...
nézd
rám kérgesedett álmaim
már alig bírom
gyakran sírnom kellene
de nem emlékszem a könnyekre
törődj velem...
elfognak
falhoz állítanak
a lesből támadó félelmek
a múltból érkező
jövőt-ölő kétségek
törődj velem...
halld meg
a némaság mögé bújt sóhajokat
a porladó percek szétszóródó hangjait
amint szitálva hullanak körénk
és elfednek mindent ami szép
törődj velem...
érezd
amikor összeszoruló lelkem
szűkölve bújik bensőm legrejtettebb zugába
hogy ne lásd fájdalmát
inkább eltűnik önmagába
törődj velem...
megbénítanak
ezer lakatot aggatnak rám
a szégyellt vágyak
és a meg nem értett érzések
évek alatt közönnyé válnak
törődj velem...
tárd szélesre
ki nem mondható titkaim nehéz ajtaját
ismerd meg áldott és átkozott énem
elhazudott igazságaim
lásd hogyan kellett és hogyan kell élnem
törődj velem...
öleld át
fájdalmakat üzenő sóhajom
nehéz lelkem hangtalan vergődését
most nem értem a szavakat
csak egy őszinte test ölelését
törődj velem...
fogadj magadba
engedj eltűnni benned
had oldódjak csendes lélegzetté
váljak egyszerű társból
a Mindeneddé
törődj velem...
válj semmivé
ezután csak bennem élj tovább
a külön-külön most megsemmisül
csak az Együtt létezik ezután
...és a Világ elcsendesül "
" Én tartom magam annyira, hogy ne hallgassak másra
És tudok nemet mondani a bűnös csábításra
A szemedbe hazudok, de védelek a hátad mögött
Az őrangyalod vagyok és elűzöm az ördögöt
Nappal a poklokat járom, de este ott már nincs hely
Este hagyom, hogy kifossz, hogy megverj és meglincselj
Este hagyom, hogy szeress, hogy eggyé váljál velem,
Hogy nevess, hogy érezd a testemen a kezed
A sorsom az, hogy minden éjjel eljárjam a táncot,
Hogy minden nap újra a vállamra vegyem a láncot
Hagyom hogy megfeszíts, hogy elveszíts,
Hogy ne higgyél bennem ez már úgysem az én lelkem
Utolsó érintéseddel szállok egyre feljebb
Az ajtód előtt állok, de nem mondod gyere beljebb
És kint a sötétben az árnyak életre kelnek
Gyere lépj be a kapun ha az álmok érdekelnek
Amíg alszol, addig én ébren vagyok
Amíg álmodsz, addig érted meghalok
Amíg nevetsz addig én könnyeket keresek
Ha küzdeni kell küzdök, ha meghalsz én is elesek
Az én utam hosszú még ,kísér sok emlék kérlek ne félj érted meghalnék
Az én utam hosszú még kísér sok emlék kérlek ne félj érted meghalnék
Ez az élet, de te ne is védekezz
Minden nap egy újabb háború
Hogy elismerést szerezz én meg fentről nevetek
Mert látom a terepet, ahogy hazudnak csalnak és
Játszák a szerepet. Csináljak pénzt?
Na persze nekem élet kell, hogy megint gazdagabb legyek
Egyre több lélek kell, de te vagy számomra az első
Mégha nem is akarod, én mindig veled vagyok
Hidd el hiába tagadod nekem vallasz
Amikor ébredsz és amikor fekszel
Amikor a lelkiismereteddel verekszel
Amikor nem tudsz dönteni és csábítóbb a rossz
Amikor a bűn a jónál jóval jobban lázba hoz
Ha nem hallgatsz rám, akkor meghalok újra
Por és hamu, ennyi volt egy angyal útja
De ha benned legalább egy kis szikra ég
Akkor minden nap újra megnyílik az ég "
