Oly szép volt reggeled,mint forrásból született tudatlan virág.
A patak is veled ébred,erdő védelmez,ringat egy szomorú gitár.
Nap melegít,a föld támogat,altat a víz,szél őrzi álmodat.
Mégis egyedül ébredsz minden nap,a magánykirályság örököse vagy.
/ Vinkó Attila /
( az élet küzdelem)
- Tévedés?! -
Azt hittem,hogy a világ nagyon kegyetlen.
Azt hittem ,szerencsétlen vagyok,egyetlen.
Azt hittem, felém nem jár madár sohasem.
Azt hittem ,nem bánt engem ember egyszer sem.
Azt hittem ,kitaposott utat kell járnom.
Azt hittem ,nem lesz ki segítsen,barátom.
Azt hittem ,nem esek el földes utakon.
Azt hittem ,nem lesz folt a fehér falakon.
Azt hittem, megmutatják a helyes utat.
Azt hittem ,könnyen megy majd minden mozzanat.
Azt hittem,hogy boldog lesz minden pillanat.
Azt hittem,nem lesz tőlem bántó gondolat.
/ Vinkó Attila /
Nem tudom mi van velem,olyan bolondozhatnékom van,vagy a sötétség ellepte az agyamat reggel óta...most viszont húzok...
A hold fénye süssön rátok éccaka!(Rám nem fog az tuti :) )
Lökött...lökött...lökött...
Az angyalt is nektek adom! :)
VÁÁÁÁ...eltűnt a háttérképem a gépen,mikor bekapcsoltam csak nagy feketeség jelent meg,pedig szerettem én azokat a pálmafákat...talán nem kellett volna annyit kalózkodni? :)
....a dög viszont nem tudja,hogy én imádom a fekete színt...LÁLÁLÁ...
