"Amíg őriz a szemed
Amíg lehunyt szemmel látsz,-
lehet,elmegyek ,de itt leszek,
a lábnyomomban jársz...
Amíg érez a kezed,
Amíg néha még rám vársz
Egy mozdulatban egyszer majd
Újra,
Megtalálsz..."
Olyan vagyok, mint a forgószél,néha hihetetlenül is gyorsan tudok váltani,néha szentimentális,érzelgős,aztán mint egy vadmacska,könyörtelen....
Szóval,úgy gondoltam,hogy az itthoni tornámat,megspécizem egy kicsit...sztriptízzel...az alapon már túl vagyok,nagyon hatásos,megmozgatja a csípőt ,derekat,és amellett,hogy nem egy egyszerű aerobic gyakorlatokat végez az ember,még táncolhat is közben.Aztán azt is megtanultam,hogy mit jelent a PLIÉ,térdhajlítás,guggolás kifelé fordított lábakkal.A következő lesz a Hattyúk Tava... :)
Kecses és nőies mozdulatok,fenékrázás,az alaplépéseken már túl vagyok...a következő a beépülő elemek...( esetemben ez egy szék lesz :) ) mivel nem táncoslánynak készülök,bár az igazat megvallva szerintem ez is egyfajta művészet...mindenesetre érdekel..
" Kavargó,lázas emberek,
Arcokon percnyi élvezet,
Tombol a vágy mindenkiben,
Mitől lett minden idegen?
Szorít belül,és nem tudom
Mi ez a görcsös fájdalom,
Mi ez a kínzó gyötrelem
Ami rám tört hirtelen...
Miért fáj??
Miért remeg a szívem?
Miért fél?
Vár egy jégvilág,hol szél penget gitárt... "
Mercutio lélegzik...pedig már megsebezte a Halál...
/ csak egy amatőr észrevétel /
Megnéztem,mondhatnám az első sorból,bár Szegeden biztos más volt a feelingje az egésznek...nagyon tetszett...
...ez a kedvenc jelenetem..
...hiszen," első a Szerelem...aztán.... "
Magasban úszó
fellegek
tovasuhanó játéka
gyönyörködtet,
felhőszínekben
tobzódom,
lélekben velük
utazom
távolra,messzire,el..
de utamat testben
a földön járom,
s bár felhők fodrába
kapaszkodom,
itt lent minden érzékem
rabul ejtette
a megsápadt őszi levelek
fáradt zizzenése.
Ősz illatát sodorja
az ökörnyál...
ha akarom,ha nem
szívdobbanásom
feléd száll.
/Magdileona/
áttettsző lett mindenem
nincs miért küzdenem
bánatos végtelen
kísértés ints nekem
szavak
fények
sápadt
képek
árva
lélek
fázva
félek
hullámos levegő
elhagy már az erő
hallgatag temető
életet teremtő
betűk
csendek
hitek
rendek
álmok
vétkek
néha
féltlek
