"Amennyi az éjtszaka,annyi a nappal.Amennyi az öröm,annyi a bánat.Minden nappalhoz szükséges egy éjtszaka,és minden éjtszakához szükséges egy nappal...Minden bánattól megnő az ember itt bent egy kicsit,itt bent.Megnő az ember,meglombosodik,mint a fa.Megtanul valamit.Mint a fa,a lombja által.Több napfényt magába szívni ameddig süt a nap,és félretenni valamit belőle a levelekbe...érted?Jobban örvendni az örömnek,érted?És félretenni belőle valamit.Ehhez kell értsen az ember.És erre való a bánat,hogy megtanítsa.Éppen annyi van belőle,mint az örömből.Éppen annyi.Úgy,mint a nappal s az éjtszaka.A különbség csak az,hogy a nappal s az éjtszaka dolgát elrendezte az Isten.De az öröm s a bánat dolgát nem rendezte el.Azt csak kiporciózta éppen,mint ahogy a juhoknak a szénát porciózza az ember.Hogy ennyi jut ebből és ennyi jut abból.Ez a kommenció.Az öröm.Meg amit fizetni kell érte.A bánat.Ennyi jár.Akár tetszik,akár nem.Ennyi jár ,és ez elől nem lehet megszökni.Mármost aki nem egyformán osztja be,hanem előbb végez az örömmel,annak a végin csak a bánat marad.Így van ez! Meg kell enni!Ezt is,azt is.A puliszkát is,a túrót is.Aki nem keveri össze ésszel a kettőt,hanem előbb fölnyalogatja a túrót,annak a végire üresen marad a puliszka...!Aki mindég csak puliszkát eszik,mindég csak puliszkát akarattal..s a túrót félreteszi..annak vigyáznia kell..nehogy a túró megromoljék..Ami pedig másokat illet..,nem kell irigyelni azt,aki mind csak pusztán eszi a túrót.A puliszkát tudod ,azt mindenkinek meg kell ennie!Én tudom ezt..én... nekem elhiheted.A puliszka, az nem romlik el.Az nem.Azt bizony meg kell enni,mind egy szemig.Ha öregen is,ha kutya-fáradtan,kutya-magányosan is.
Azt meg kell enni.Nincs meghalás addig,míg az utolsó keserű morzsát is föl nem szedte az ember.Az így van."
