Szeretnék úgy belédsimulni
Természet-mint egy falevél,
Mint egy fűszál,mely egyformán nyugodt,
Ha harmat száll rá,s ha rá száll a dér.
Szeretnék úgy belédsimulni,
Mint egy elvesző árnyalat
Az alkony ezerszínű tengerén,
Szeretném fölszívni az árnyakat,
S magamat tőlük fölszivatni én.
Szeretnék úgy belédsimulni
Természet-mint egy lehelet,
Mint szél fuvalma,mely alig-alig
Borzolja fel az alvó vizeket,
Szeretnék úgy belédsimulni,
Mint egy tétova napsugár,
Mely jár az erdő sűrű rejtekén,
És nem keres és nem talál,
Szeretnék úgy belédsimulni
Természet-mint egy tűnő napsugár.
( S szeretném, ha mellettem elmenet,
Valaki szólna:
" Nézd ,már itt az ősz,
Sárgulnak lassacskán a levelek."
És nem ismerné meg a levelet.
És szeretném ha rajtafelejtené
Valaki a szemét az alkonyégen,
S szólna: " ezerszínű az alkonyat
Így láttuk ezt,valaha, - vele - régen."
És nem sejtené,hogy egy árnyalat
Az esti színek közt én vagyok éppen.
És szeretném ,ha jönne valaki
Az erdő rejtekébe
És szólna: " nini,milyen különös:
A nap e mély homályában is ragyog."
És nem tudná,hogy az is én vagyok.)
Szeretnék úgy hozzádsimulni
Természet-mint a vén moha
A fák északos oldalán,
S nem lenni hozzád hűtelen soha.
Szeretnék úgy belédsimulni,
Mint tücsök hangja holdas éjeken,
S szeretném ha valaki elborongna
Rajtam,mint múltból zengő éneken.
S szeretnék úgy vegyülni el beléd,
Természet-mint a síri por,
Mit ezeréves hantokról a szél
Nagy-messzi tengerpartokra sodor.
Ott játszana velem egy kisgyerek,
Kicsiny kezén futnék fel és alá,
S e port ,mely egyensúlyát nem leli:
Egy percig egyensúlyban tartaná.
/ Reményik Sándor /
