Finoman...
Finoman mondom el, hogy jól is tudj lakni a szavaimmal, és ne csak éhező szemekkel néz rám ártatlanul.
Kész vagyok igaznak adni magam, kész a megkezdésre, kész a "van"-ra, és kész a folytatásra.
Finoman mondom el, s magam hibáit mutatom, hogy tudd, komolyságom megrendíthetetlen.
Finoman húzlak el, magamtól magam mellé, hogy érezd milyen, ha nem vagyok, és milyen az, ha megint visszatérek.
És finoman altatlak el este, két karod párnáid közt, mintha velem aludnál el.
Kiss László
Sohonyai Attila - Találhatsz annyit,
Találhatsz annyit, ki nem bízik benned,
s ki falat állítana sikereidnek,
s ki jóságodba is rosszat fél,
de mennyi van, ki szeret azért,
....aki vagy.
Találhatsz annyit, ki visszafog,
és láncra verve vonszol,
és inkább szid, mint szabadon enged,
de mennyi van, ki azért szeret
...ami vagy.
Annyi van, ki mosolyt csal arcodra,
s közben folyton megsirat,
azt hiszed felemel, de csak eltakar.
De mennyi van, aki elfogad
...úgy ahogy vagy.
Annyi van, ki azt mondja szaladhatsz,
közben zsarnokul kisajátít rabnak,
és fojtó szerelme határtalan,
de mennyi, mennyi van,
...ki engedi, hogy lehess, aki vagy.
Annyi, de annyi van így,
kik mondják de nem teszik,
kik elhitetik, de csalnak,
kik szeretnek és hazudnak,
kik vannak, de nincsenek,
kik kérnek, de elvesznek.
...és mennyi van, ki az,
aki szeret azért, aki vagy....
Lehunyom a szemem
mert elfáradtam gyönyörödben
hallom a hangod
időnként elcsípek egy-egy szót
lehet a legfontosabbakat
lehet amiknek különös a dallama
de bizsereg mindenem
amint szavaid
végigcsorognak ereimben
kellesz nekem
mint szárnyalásnak a levegő
nélküled lezuhanok
ölelj át szorosan
ahogy a sast az ég
tebenned dobogjon a szívem
és vedd el, vedd el
a lélegzetem
koszoru gabor
Valaki mégis kézen foghatna, és a tiszta érzések varázsgömbjén át megmutathatná milyen másfajta világ lehetne ez. Lelkem befagyott tavára szíveket rajzolhatna, velem ragyoghatna, őszintén, szépen, szétkaszabolt múltunkkal, sebeinkkel is gyönyörűnek látna, álmokat dédelgetne, és nem akarna többé elmenni onnan, ahol én vagyok. Valakinek egyedül én lehetnék a fontos. És megragadnám őt a ruhájánál fogva, és az arcába kiabálnék minden eltitkolt fájdalmas igazságot, aztán rengeteg szépséget, amitől neki majd elkerülhetetlenül kötődnie kellene, ragaszkodnia, és ölelésre kellene tárnia a karját. Mi ketten látjuk egymást? Maszkom van, pajzsom van, és különféle hatékony védekezési technikáim, arrogáns vagyok, ellenséges vagyok, gyanakvó vagyok. Amazon vagyok. Semmilyen generáció szülötte nem vagyok. Látsz engem? Lefejted az álarcomat? Figyelmen kívül hagyod a beléd fúródó, mérgező szavakat? Átlátsz rajtam? Látod, milyen rossz színész vagyok? Figyelek családokat a vacsoraasztalnál, és rosszalkodó gyerekeket, szerelmeskedő, egymás felé örökre elkötelezett párokat, és idős embereket, akiknek a húségeskü holtomiglan és holtodiglan. Tudod, hogy ilyenkor magányom fájdalmát az éjszaka sötétjének suttogom el, és a lelkem mélyén így várok feloldozást? Én látlak téged.
Melletted megállapodnék.
(Király Eszter)
"Nem igaz, hogy az ember a szenvedéstől megtisztul, jobb lesz, bölcs és megértő. Az ember hideg lesz, beavatott és közömbös. Mikor az ember, először életében, igazán megérti a végzetet, csaknem nyugodt lesz. Nyugodt és olyan különösen, félelmesen magányos a világban."
Márai Sándor
Amíg az ember a félelmeit használja a döntéseihez, tulajdonképpen menekül. Csak abban az esetben indul el egyáltalán valami felé, amikor elég bátorságot gyűjt ahhoz, hogy bár fél, mégis a vágyait kövesse.
Feldmár András
"Ez a legnehezebb manapság... Hogy hiányzik... nem is a szeretet - hanem a jóság. Ha valaki jó hozzánk, hirtelen melegünk lesz. Érezted már?... Hogy átsuhan rajtad valami megnevezhetetlenül kellemes érzés. Sőt, meg is lepődsz, hogy ilyesmi van még egyáltalán. Egy jó szó, egy jó tett - és szinte megszédülsz... Érezted már?"
Müller Péter
"Ne szeress túl hamar. Ne beszélj túl sokat. Ne számíts túl sokra . Ne bízzál túl gyorsan. Ne ítélj túl hamar. Ne add fel túl korán..."
Sohonyai Attila - Szanaszét összeszedve
Elveszetten tudok csak józan lenni.
Emlékszel, mikor egész nap kerestelek,
és egy utcasarokban, szinte kezdtem megfagyni,
mire odajöttél, és én nagyon megöleltelek.
…sose tudtam hiányt táplálni olyanért,
amihez nem kötődtem,
ezért az első megismerkedésnél
elhatároztam, hogy beléd szeretek.
Reménytelenül, és spontán módon.
Mert tudtam már akkor,
hogy nem akarom, hogy hiányozz.
Az szörnyűbb dolog, mintha féltesz valamit.
Mert ha féltesz, van mi átvigyen a holnapba.
Minden nap öröm, hogy téged tudlak félteni,
és hogy ezzel ócska módon nem élsz vissza.
Azt hiszem ha egyszer úgy ébrednék,
hogy nem vagyok elveszett, megvan mindenem,
magamra rettentően haragudnék,
mert az azt jelentené, hogy sosem szerettelek.
…pedig mindennél jobban.
Férfi és nő között az a legszebb kapcsolat, amikor nincs köztük semmi kötelék, az akarat és a véletlen mégis egymás felé taszítja őket...
(Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko)
Hmm :) igen, valami ilyesmi :) vagy az hogy tetszene, hogy vársz az ingemben, egy tangában és combfixben, odalépek hozzád, megcsókollak miközben magamhoz húzlak, simogatom a feneked, majd kibujtatlak az ingből és végigsimítom azokat a gyönyörű nagy melleket.. Majd ledöntelek az ágyra, kérem h állj négykézláb és told ki nekem a puncid..mögéd hajolok, picit széthúzom a popsid, és belenyalok a pinádba.
Először végignyalom a csiklódtól a bejáratig, majd belefúrom az arcom és úgy simogatom a nyelvemmel a csiklód.. És amikor már dobálod a csipőd és nyögsz és tocsog a puncid, akkor hanyatt löklek, melléd térdelek, és a szádba adom a farkam, hogy érezd hogy mennyire áll, hogy lüktet és mennyire kitölti a szádat ahogy óvatosan beljebb engedem.. Közben simogatnám a tocsogó puncidat, és amikor már olyan kemény a farkam h fáj, Neked meg csorog a puncid, bemászom a lábaid közé, végigcsókolgatom a combod belső felét, egyre feljebb, végignyalom megint a pinád a gátadtól a csiklódig, és megyek feljebb, húzom a nyelvem a hasadon, amíg el nem érek a melledig. Elkezdem csókolni, szívni, nyalni, közben érzed h az álló farkam néha megböki a puncid.. Akkor lenyúlsz és megfogod a farkam és húzol magadba, mert már nagyon hiányzik h bent is érezd, de csak lassan engedem magam, h érezd ahogy a makkom beilleszkedik a puncid bejáratába, kezdi kinyitni ahogy halad beljebb, és centinként feszíti szét a pinád.. És így lassan megy egyre beljebb, és beljebb és érzed h az ágyékom hozzáér a csiklódhoz, aztán ráfeszülök a puncidra és teljesen betölt az a kemény és lüktető fasz, amit az előbb a szádban éreztél.
Aztán ott tartom egy kicsit, aztán lassan de alaposan elkezdelek szétkefélni, hosszan mozgatva benned, mindig tövig betolva, h a csiklódon is érezd ahogy Neked ütődöm..
Nyögve és rázkódva élveznél el, az apró rángásoktól a puncidban én sem bírnám soká, ezért kivenném és a szádba adnám a puncidtól lucskos farkam h ott élvezhessek el, h érezd ahogy pumpálva lövellek..
Ezt a napokban kaptam,meglepett milyen jól ír .... Jólesett :P
Ne feledjük el a legharsányabb szilveszteri zsivajban se: véghetetlen csendben és szelíden Isten most hajtja át csillagnyájait az óesztendőből az újesztendő mezőire.
Pilinszky János
"Voltunk megszólalók és hallgatagok, párra találók és egyedül bandukolók, találkoztunk és megismertünk, írtunk, olvastunk, együtt nevettünk, örültünk napnak és holdnak, fogadtunk otthonunkba csillagokat, kívántunk száz csodát és ezeregy szépet, leküzdöttünk néhány reményteljes messzeséget, és most itt állunk, megpihenve egymás tekintetében, kéz a kézben, hálatelt szívközelségben, áldva eget és földet, csókolva felnőttet és gyermeket, köszönve mindazt, amit ez év hozott, szerelmet, barátot, gyermeket és otthont, s mondunk köszönetet a Teremtőnek, hogy bennünket ez évben is szeretve éltetett."
