A harmónia nem halálos nyugalmat jelent, hanem olyan összhangzatot, ahol végre minden a helyén van. Szép - és nem csúnya. Igaz - és nem hamis. Jó - és nem rossz. Boldog - és nem boldogtalan. Mindenki sejti és lelke mélyén tudja, hogy van a lényének egy eszményi állapota, egy Örök Emberi szép arca, s amíg azt nem valósítja meg, amíg rögeszmék után rohan, addig boldog nem lehet, mert tartozik - tartozik önmagának. És másoknak is.
Müller Péter
Ölj meg lágyan!
Mint az utcán
a felesleges zsivaj,
mint estében
a bánat,
olyan legyen nélküled
minden légzés,
hogy te benne
ölj meg lágyan!
Ha itt is vagy,
kicsit játszd el,
hogy mégsem,
hogy centik távolsága
öntse ki a vérem,
s játszd el,
hogy nem akarsz
ölelni a zuhany alatt,
sem az ágyban,
csak illatod legyen,
mi felhevít, ami gyötör,
s így ölj meg lágyan!
Mint égen a csillag,
annyiszor húzd el előttem
kettőnk lepleit,
hogy akarjak folyton
utánad menni,
s hogy érezd; érted
kiált minden vágyam.
Mikor már majdnem foglak,
húzd el magad, s legyen
halál e játék mindenkor
nekünk.
Ragadj meg, tűnj el,
s csak hangod add,
hogy halljam.
Megtalállak, bárhol is legyél,
mert akarom e részünk,
akarom, s hogy meztelen kiálljam.
Mikor átölellek,
mikor magamba zárlak,
ölj meg lágyan!
Papp Ádám
Ölelésemből kibomolsz
és visszafonódsz
magamhoz szorítlak elengedsz
és belém kapaszkodsz
szemembe nézel és elrejtőzöl
rám kacagsz és kezeddel eltakarod
mosolyod
megérintem bőröd pihéit
magamba szívom illatod
már nem te és én vagyok
nincs tér idő és horizontok
bennünk mélység és magasság egybefolyt
te belőlem vagy és én belőled vagyok.
Koszorú Gábor
(...) Amikor érintkezünk - energiák találkoznak. A férfi energiája akkor elementáris, akkor képes a nőben a nő finomságát, melegségét életre hívni, ha ő maga pontosan tudja hol tart, ha önön férfiasságát nem kérdőjelezte meg, ha a világban elfoglalt helye és szerepe alapján értéket képvisel a maga elvárása és akarata szerint. (...) Az érintése által generált és összpontosult energia a nőben hívást, saját energiái válaszát követeli meg. (...) A szerelem-vágy tudatos. De minden, ami mögötte húzódik, az tudattalan. És ha nem egészséges, ha nem körvonalazott, szilárd a férfi hívása, a nő válasza sem lehet egészséges és egyértelmű. (...) Pillanatnyi rendeződéseik akkor fordulnak időtállóvá, ha kialakult önképükben, a maguk értékítélete, érzék-együttese folytonos harmóniában rezdül, félelmek és megalkuvások nélkül.
/részlet: A felismerés útján/
Adriana D. S. Skinner
Sohonyai Attila - Ki bocsátja meg nekem
Ki ad reményt a levélnek,
ha majd zuhanva földet érek,
s takar be lágyan, ahogyan hó fedi
gonddal télként, a kudarcos kopasz
őszi fákat?
Ki imádja az utat, s a végtelent,
ha egyszer én is elfagyok,
szétrepedek? Ki csókolja végig
szappanként patyolat arcodat,
ha már ajkamat a gondatlan
borosta szálak diktatúrával védik?
Ki simogat madarat, gólyát,
sast, gerlét, ha már kezeim görcsei
a szabadságot eltemették?
Ki ment ki udvariasan, ha eszembe
vésődő utolsó nyögésem;
én nem ezt akartam,
én nem ezért éltem?
S ki bocsátja meg nekem helyetted,
hogy emberként, csak tökéletlenül szerettelek?
