Egyszer. Majd.
Talán.
Lehet.
Ha... Valamikor.
Gyűlölöm ezeket a szavakat, mert mind, csak reménybe csomagolt hazugság. Menekülés. Kitérés. Elterelés. Csipetnyi illúzió, ami édes fűszerezésű, de hetek, hónapok múlva keserű utóízt hagy maga után.
Ha ezt hallod, indulj az ellenkező irányba és vissza se nézz, mert vagy itt van és most, vagy soha.
...minden más, csak kifogás.
/részlet: A felismerés útján/
Adriana D. S. Skinner
Ahová nem ér el a csendem, a szavaim se fognak. Ahol a mozdulatlanságom nem fáj és nem okoz hiányérzetet, az érintésemben rejlő varázslat se lesz balzsam vagy öröm-forrás (...) az ölelésem sose talál utat oda, ahová kellene.
...végkövetkeztetésül: soha nem leszek a szívedben. Máshol meg keresse helyét, akinek látszatra, félmegoldásokra van igénye. (...)
A szívnek, csak a szívben lehet otthona.
/részlet: Hétköznapok/
Adriana D. S. Skinner
"A félelem ruhákba csavarja a testünket, a szeretet mezítelenül hagy.
A félelem görcsösen kapaszkodik mindenbe, és mindenhez ragaszkodik, amink csak van, míg a szeretet odaad mindent.
A félelem bezár, a szeretet megnyit.
A félelem megragad, a szeretet elenged.
A félelem sajog, a szeretet enyhít..."
(Neale Donald Walsch)
"Tudd, hogy csak azt veszítheted el, ami már nem szolgálja a fejlődésed. Ami távozni akar Tőled, engedd el jó szívvel. Ne nehezítsd tisztulásodat, fejlődésedet a ragaszkodás csapdájával."
(ism.)
Amikor elkezdünk gondolkodni a szerelemben, az a szerelem utolsó, lassú, álmos, félszeg csókja. Onnantól minden pillanat, akarattalan ébredés. A gondolkodás alattomos, csendes gyilkos, ami megmérgezi és végül megöli a szerelmet.
/részlet: A felismerés útján/
Adriana D. S. Skinner
Ne azért gyere vissza, mert olyat kaptál tőlem, amit senki mástól.
Azért gyere vissza, mert van valamid, amit csak nekem adhatsz oda.
Szappanyos Orsolya, kapcsolattolmács
Meg akarsz ölni?..
Ültess a szívembe reményt; várd meg, hogy szirmot bontson.
...majd tépd ki tövestől.
/részlet: A soha határán/
Adriana D. S. Skinner
Megrajzolt...
Minden szelídségednek én vagyok legvadabb árnyéka,
mögötted érkezem, mintha az élvezet karolna,
mindig, - és untalan csak éheznék a szépre,
és úgy tekintenék rád, mint egy félig festett képre.
Kiss László
